4. forduló anyaga

Gyülekezettörténeti verseny IV.

Nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut,

hanem a könyörülő Istené.( Róm 9,16)

Kegyelemből és türelemből ? a két önálló gyülekezet kora az I. világháborúig

1780-ban került a Habsburg Birodalom trónjára II. József császár, aki fel akarta zárkóztatni államait a legfejlettebb nyugati országokhoz. Magyar királlyá nem is koronáztatta meg magát, mert nem akarta, hogy az országgyűlés nemesei beleszóljanak reformjaiba. Úgy gondolta, hogy vallásától függetlenül minden alattvalója lehet hasznos polgár az állam számára, ezért 1781-ben kibocsátotta a türelmi rendeletét, amely kimondta, hogy ahol 100 nem katolikus család él és rendelkezik kellő anyagi erővel, építhetnek torony és harang nélküli pajta formájú, nem az utcafrontra nyíló templomot, vezethetnek anyakönyvet, létrehozhatnak iskolát, alkalmazhatnak lelkészt és tanítót. Érdemes megjegyezni, hogy a csói lelkész csak 1784-ben mehetett ki először a hozzá tartozó falvakba temetési szolgálatot végezni. Kezdetben a temetési szolgálatokat az ellenfelek éberen figyelték. Az igehirdetések gyújtó lángként hatottak, ezért a katolikus ellenfeleink a helyi hatalmaknál időlegesen elérték az igehirdetés tilalmát, így csak énekelni és röviden imádkozni volt szabad. Azonban a szigorú keretek egyre jobban szakadoztak és megszűntek. Így a vidékünkön élő evangélikusok is újraszervezhették gyülekezeteiket.

A nemescsói artikuláris gyülekezet életében a boldog elszakadások időszaka következett. Elsőként Kőszeg evangélikussága lépett. Rögtön hozzáfogtak a templom építéséhez, amely meg is valósult. Acsádon, Doroszlón, Cákon és Lukácsházán az építéshez nem volt meg a kellő létszám és az anyagi erő sem.

Viszont a MESZLENIEK örömmel ragadták meg az alkalmat és hozzáfogtak az anyagyülekezet megszervezéséhez, valószínűleg a nemescsói gyülekezet lelkészének segítségével. De segítségük volt ebben a Takács család is, akiknek kúriája a falu szélén állt. Első felügyelőjük is Takács Miklós törvényszéki bíró volt, aki az 1791-es pesti zsinaton egyházmegyénket képviselte. Az anyagi áldozatot vállaló összeírtak közt 59 meszleni, 52 acsádi, 10 góri, 6 szelestei család volt, összesen 130 család. 1784. február 12-én jött meg a pozsonyi helytartótanács engedélye a gyülekezet új megalapításához. Az első lépés a lelkészválasztás volt. Németh Ádám lett az új szakasz első lelkésze, ő kezdte meg a gyülekezetben az anyakönyvezést is 1784-ben. ?A faluban nem kapván lelkészlak és templom építésére alkalmas helyet, a község alsó részén vásárolta meg a gyülekezet a jelenlegi templomkertet kertaljával együtt 200 forintért.? Még 1784-ben letették a templom alapkövét november 30-án. A következő évben elkészült a templom a lelkészlakással együtt. A szentelési ünnepély 1785. szeptember 18-án volt a helyi lelkész és a nemescsói lelkész, Szakonyi József szolgálatával. Ezután az iskolaügy megoldása következett. A tanítás eleinte magánházaknál folyt. Aztán sikerült az iskola részére telket vásárolni a községtől. Az építkezés befejeztével 1791-ben kezdte meg működését Szedonya Mihály, az első tanító. Most a templombelső berendezése és alakítása került sorra. 1793-ban készült el az első harang, amit először az udvaron helyeztek el haranglábon, hiszen torony még nem volt. A második harang 1796-ban készült el. 1797-ban átalakult a templom belseje. ?Az addig keresztben állott karzatok a templom hosszába fordíttattak. A karzat oszlopok is kettővel szaporíttattak.? Ezeket és a haranglábhoz való oszlopokat Szegedi János acsádi földesúr ajándékozta.  Ugyanekkor a sekrestyét a templomon kívülre helyezték, s a templom nyugati oldalán lévő ajtó helyett az utcára néző jelenlegi ajtó készült el. 1798-ban készült el az oltár késő barokk stílusban, Krisztus megkereszteltetését ábrázoló oltárképpel s az evangélisták képeivel, ezeket bécsi festők készítették el. A szószék is ekkor készült. Barkélyi János ajándékozott az oltárra feszületet. Két év múlva az oltárt és a karzatok elejét bécsi festők festették be.

1821. július 12-én éjfélkor gyújtogatás következtében a szomszédos házzal együtt a lelkészlak leégett. De már a templom teteje és a harangláb is égtek. Ekkor következett az újabb áldozathozatal: a paplakot újra kellett építeni, de át kellett építeni a haranglábat is és a templom is új tetőt kapott.

Ekkoriban elkezdődött a reformkor, Széchenyi István és az evangélikus Kossuth Lajos országszerte ismert tevékenységének kora azzal a céllal, hogy hazánk modern európai ország legyen.

Közben a gyülekezetben is voltak változások: 1825-ben megrepedt a kisebbik harang, ezt egy szombathelyi harangöntő újra öntötte. 1829-ben egy soproni orgonaművész a jelenlegi 6 változatú orgonát állította össze, advent 4. vasárnapján avatták fel. 1841-ben elhatározta a gyülekezet, hogy tornyot épít a templomhoz. Még ebben az évben advent 1. vasárnapján fel is avatták. 1848-ban készült el a jelenlegi szószék, s ezt az orgonával és karzattal együtt ki is festették. 1851-ben a templomot fazsindellyel borították be.

ACSÁD közel lévén Meszlenhez, az ottani evangélikusok minden anyagi erejüket a meszleni templom és iskola építéséhez adták. A leánygyülekezet lélekszámra és anyagi erőre nézve erős volt. Kezdetben itt is magánháznál folyt a tanítás. ?Mint a régi jobbágyok, akik még vallás dolgában is teljesen földesuraiktól függtek, saját erős protestáns érzületükön kívül kétségkívül az acsádi földesurak felvilágosodottságának és türelmének köszönhetik gyülekezetük fennmaradását.? 1848-ban a forradalomnak, a megszülető új törvényeknek köszönhetően azonban lekerült az acsádiak válláról a jobbágyi teher. 1860-ban tagosítás következtében a községgel kötöttek csereszerződést, így jutottak telekhez, s ugyanekkor a tanító részére 1 hold földet kaptak. Így rövid időn belül annyira megerősödtek, hogy 1867-ben már külön tanítói állást szervezetek. Ezzel az anyagyülekezet és leánygyülekezet iskolára nézve különváltak. Luttenberger János volt az első hivatalosan megválasztott tanító, aki 1867-1871 között működött itt. 1868-ban leégett az iskola, de még ez évben megújult új berendezéssel és cseréptetővel.  1869-ben a meszleni gyülekezetből idekerült egy kis harang is. Gazdasági épületet is építettek és földet vásároltak. Ebben az időben szereztek harmóniumot is.  Török Sándor volt a második tanítójuk, aki két évig dolgozott, majd Erdélybe ment. Ezután került ide Csizmadia Pál tanítónak.

Ami azonban a leglényegesebb: 1861-ben alakult meg Meszlen és Acsád közös egyháztanácsa, ennek első dolga volt a közös teherviselés rendezése. A tagok kétharmada meszleni, egyharmada pedig acsádi volt (12+6).

1867-ben véget ért a szabadságharc leverése utáni önkényuralom és a kiegyezés megkötésével létrejött az elvileg két egyenlő országból álló Osztrák ? Magyar Monarchia. Elkezdődött hazánk nagyszabású fejlődése minden tekintetben. Folyamatosak az építkezések a nemescsói és meszleni egyházközségekben, valamint a leánygyülekezetekben is. A gyülekezetek szinte mindenhol erdő és szántóföldingatlanokat is vásároltak, ezek jövedelme nagyban javította a gyülekezetek anyagi helyzetét. A falun is egyre jobban meghonosuló polgári életforma magával hozta a szabad önszerveződéseket, egyesületek jöttek létre minden faluban.

Meszlenben 1860-ban újra leégett a lelkészlakás. Ekkor épült a jelenlegi parókia. 1862-ben szerezték be az úrvacsorai készletet.1869-ben épült az új iskola és tanítólakás is. S ebben az évben készült két harang egy soproni harangöntő mester munkájával. A kisebbiket Takács Sándor, akkori felügyelő ajándékozta.

Ekkor Meszlenhez tartozott Acsád, Felső- és Alsószilvágy, Vát, Surány és Salfa, Tömörd. Szeleste és Gór fiókegyházak a XX. század elején már Meszlentől elválva Bükhöz tartoznak. Ebben az időben vasárnap reggel és délután volt istentisztelet, hétköznap minden reggel könyörgést tartottak. Böjtben mindennap volt szolgálat. ?Biblia, különösen Újszövetség minden háznál, s minden gyermek kezében van.?- írta az egyházlátogatási jegyzőkönyv. 1869-től rendszeressé vált Meszlenben a konfirmáció szokása is, hiszen ettől az évtől már külön anyakönyvbe jegyezték fel a megkonfirmált gyerekeket. 1872-től a felügyelő Kajtár Dénes volt.

1882-ben a templomot a toronnyal együtt renoválták. Ehhez téglát és cserepet is kaptak Pálffy Vilmostól és családjától. Mások oltárterítőt, feszületet ajándékoztak: Kohányi Vilma terítőt, Györgyi Ida szószékterítőt, Györgyi Károly oltári feszületet. 1883-ban, Luther születésének 400. évfordulóján egy ?Luther alap? gyűjtése indult, szeretetszolgálat céljából. Szintén 1883-ban alakul a gyülekezetben a Nőegylet, amely az iskolás gyermekeket tankönyvekkel ajándékozta meg. 1885-ben a templom építésének 100 éves fordulóján ugyancsak gyűjtés indult el. Ekkor építettek járdát a templomhoz, a templomban új ablakokat vágattak, és a templomot méltó rendbe hozták a jubileumi ünnepre. 1906-ban a gyülekezet renováltatta templomát, a toronyra új, eternit palás kúp került. Az egyre erősödő Nőegylet bizonyára a templom renoválásával kapcsolatban  új oltár- és szószékterítőt készítettek. Újra aranyoztatták az oltárt, és egy harmóniumot is vásároltak.  Bár 1914-ben kitört az I. világháború, még 1915-ben az iskolát és a tanító lakását renoválták. Szomorú események is voltak persze.  1916-ban elvitték hadicélra a nagyobbik harangot, majd a következő évben az acsádi gyülekezet egyetlen harangját vitték el.

A meszleni anyagyülekezet lelkészei: Hencz Sámuel 1791- 1804, Horváth Péter 1804-1817, Vánkosy József 1817-1832, Pusztay Remete Márton 1832-1843, Tóth János 1843-1848, Csapli István 1848-1864, Poszvék Sándor 1864-1877, akit a  Vasi Középegyházmegye esperessé is választott. Polgár János 1877-től volt a gyülekezet lelkésze 1928-ig, tehát 51 évig  szolgált itt. ?Pontos, kötelességteljesítő ember? volt írja róla utódja. Felesége, aki würtembergi származású volt, különösen a nőegyleti munkában segített. Mivel nagy családjuk volt, ezért a lelkész felesége, Bihl Johanna a Postát is vezette sokáig. Működésük alatt a hívek, akik közben elhunytak, mintegy 35 kat. hold földet s több, mint 50 000 korona hagyományt adtak az egyház fenntartására. Az idősödő lelkész mellett segédlelkészek dolgoztak: Novák Rezső, Horváth Sándor, Gőcze Gyula, Sztrokay  Dániel, Bödecs  Károly.

Doroszló és Cák a türelmi rendelet kiadásakor eleinte ingadozott Nemescsó és Kőszeg között, hová is csatlakozzanak leányegyházként. Végül is Nemescsó mellett döntöttek. Így összefogva NEMESCSÓn is új templom építésébe kezdtek. Ekkor épült még torony nélkül a régi helyén a ma is álló templom, amit a gyülekezethez tartozó környékbeli hívek községenként egy összegben ajánlottak fel s többen még évek múlva is fizették a felajánlást. Tatay Pál későbbi lelkész ezt jegyezte fel: ?1784. esztendőben építették a templomot itt Nemes CSóba Kőbül vagy is téglábul egészen, de a régi templomjok pallását és fedelét meg ? hagyták rajta.? A tornyot csak 1879-ben építették a mai formájára. A tégla nagy részét helyben égették. A tömördi Chernel uraság is küldött 5000 téglát. A belső fa munka még közel 20 évig elhúzódott. A gerendázat vörös fenyőből készült s Pinkafő vidékéről hozták. A kórust tartó 8 darab tölgyfa oszlop olyan, mintha acélból volna. A földszinten 25 darab támlás pad van egyenként 10 személyre, a karzaton 31 darab. Az időközben elöregedett orgonát 1845-ben az a mester, vagy művész javította meg, aki 1812-ben a szombathelyi székesegyház orgonáját építette. A templom megrepedt harangja helyett 1863-ban egy soproni harangöntő ?hitrokoni hajlamból? nagyon kedvező áron készített egy új 3 mázsás harangot. Ez a harang azután az első világháború áldozata lett, 1916. aratáskor elrekvirálták ágyúnak. 1879-ben, amikor a templom körüli falat lebontották s belőle fedett kanálist csináltak a templom körül, a régi temetőből előkerült hamvakat ládába gyűjtve, levitték a kriptába, majd ismét lezárták a lejáratot s azóta nem háborgatta senki a rég elhunyt holtak nyugalmát. 1879-ben a torony csúcsán lévő kakas és kereszt helyébe egy aranyozott golyóból kiemelkedő keresztet állítatott a gyülekezet és örökös tartósságú palával fedették a tetőt. Az építkezést Tekintetes Weöres István felügyelő úr irányította, aki a helybeli gazdák között a legnagyobb birtokos volt, jogvégzett 38 éves, igen eszes, tettre kész s befolyásos egyén, tehát a legmegfelelőbb volt. Ebben az időszakban, a ?hosszú 19. században? (1784-1918) Nemescsón a következő lelkészek teljesítettek szolgálatot: 1787-1808 Tatay Pál, aki  régi iratokat, okmányokat összerendezte. 1808-1847 Simonyi Hajas Károly, aki itt is halt meg, sírköve máig is áll. 1847-1881 Mendelényi Sámuel, aki  fiatal segédlelkészként  került az öreg Hajas mellé, ő is itt halt meg s nyughelyét szintén megtaláljuk a temetőben, akárcsak 1882-1917 Éder Józsefét. Budakeszi Weöres István 1790-1814-ig volt felügyelő. Jómódú ügyvéd volt. Családja nem volt, testvérének az utódai élnek még ma is, egy fia Csöngére került s annak a dédunokája Weöres Sándor, a költő. Torkos Ferenc 1841-1870 közti felügyelőségét leszámítva mindig a Budakeszi Weöres családból kerültek ki a gyülekezet felügyelői.

Az artikuláris idő megszűntével, Nemescsón megszűnt a két iskola is, nem volt többé szükség vend származású tanítóra, aki a német gyülekezetnek meg a kántora is volt, mert az is visszaköltözött Kőszegre. Ezután elég volt egy tanító is. Már 1780-ban előírták, hogy ?az iskolában tanuló ifjuságnak? minden évben vizsgát kell tennie ?Pünkösd hetiben?: hétfőn délután a magyar, vagyis kisebb diákoknak, kedden pedig a már latin nyelven tanuló idősebb diákoknak. 1844-ben pedig elhatározták, hogy ?A Gyülekezetünkben lévő szülék tartoznak az ő gyermekeiket, mihelyest azok hat évesek az oskolába béjáratni az ő 12 éves korukig? és hogy ?ennekutánna az oskolai rendes tanítás September 1-sőjén megnyitandó és Április végével vizsgálat tartandó, lévén ezen időközben minden szülék szorosan köteleztetnek az ő gyermekeiket rendesen beküldeni az oskolába.? A szabályt komolyan is vették, még olyan eset is előfordult, hogy megbüntettek egy szülőt, mert gyermekét nem küldte el a vizsgára s be is hajtották a büntetést. Tehát nagy súlyt helyeztek a művelődésre, így a helyiek között nem is akadt analfabéta, a népszámlálások alkalmával talált néhány írástudatlan mind más vidékről került ide. A tanévzáró vizsga is igen sokáig így maradt, mint ahogy régen meghatározták. Mindig pontosan megjelentek szeptember legelején az összes tanulók, ha valakinek fontos dolga akadt, mindig elkéredzkedtek. Iskolai szünet évközben csak az ünnepnapokra szorítkozott. Meg kell emlékeznünk az acsádi születésű Kováts Istvánról, aki először Szilsárkányban volt tanító, onnan hozták nagy januári hóviharban 1798-ban, de 1808-ban Tatay Pál távozó lelkész maga után hívta Felpécre. 1814-ben azonban visszahívták őt Nemescsóra és 1844-ig itt működött s összesen 50 évig tanított. Igen megbecsült, derék ember lehetett, mert nyugalomba vonulásakor 100 Ft nyugdíjat szavaztak meg számára s öt évig, haláláig pontosan fizették is félévi részletekben. Zeberer Ágoston volt az első okleveles tanító, de mert akkor még hazánkban nem volt képezde, oklevelét Németországban szerezte. Egész fiatalon került Nemescsóba 1847-1854, közben négy évig Körmenden tanított, de ismét visszakerült 1859-ben ide Nemescsóba s itt is maradt végleg 1871-ig, itt gazdálkodott felesége elég nagy vagyonán. Ő már rendesen vezetett iskolai naplókat, ezek meg is vannak. Ezután mindig okleveles tanítók voltak, de a régiek között sem akadt egyetlen egy sem aki nem lett volna iskolázott ember. 1871-1892 között Scherman József működött itt. Ebben az időben az 1868. évi népiskolai törvény nyomán fejlődésnek indult a népoktatás ügye az egész országban. Az 1892-1898 között itt tanító Pálmai Ödön Szombathelyre került városi tanítónak és a Vas megyei Általános Tanítóegyesület elnöke lett. 1905-1945 között Bánó Ádám volt a falu tanítója, akire talán még ma is sokan emlékeznek vagy akiről talán több kedves történetet hallottak a fiatalok.

CÁK és DOROSZLÓ összefogva még 1791-ben Doroszlón iskolaépítésbe fogott. Összeírták a doroszlói és cáki családfőket, megteremtették az anyagi forrást és 1792-ben a Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnapon Tatay Pál lelkészi szolgálatával használatba is vették. A parasztházhoz hasonló épület imaházként is szolgált. Az első tanítót, Dóczi Zsigmondot Őriszigetről hívták meg. Ettől kezdve valami csodálatos erővel lépésről lépésre gyarapodott és lelkiekben is gazdagodott a doroszlói gyülekezet.  1792-ben egy kis orgonát szereztek be, 1798-ben harangot öntettek, 1828-ban egy új tantermet emeltek a tanító lakás mellé, így ettől kezdve az eredeti épület kimondottan imaház lett. 1829-ben újabb harangot öntettek, 1833-ban az eredeti orgonát újra cserélték,1839-ben az épülethez tornyot emeltek.

Fontos lépés volt Doroszló életében, Acsádhoz hasonlóan az 1848-as forradalom és szabadságharc után végbemenő jobbágy felszabadítás. Az addigi jobbágyi függőségből jelentős anyagi teher vállalása mellett szabad jogállású földművelő állampolgárok lettek. Újraszervezték gazdaságaikat, a legtöbben anyagiakban szépen gyarapodtak. Ami azonban nagyon fontos: nemcsak saját gyarapodásukkal voltak elfoglalva, hanem sokat költöttek a gyülekezeti épületek, templomok és iskolák fel- vagy újjáépítésére. Cákon megvette a gyülekezet az addig a katolikusokkal közösen használt kő harangtornyot a benne lévő haranggal együtt. Doroszlóban 1861-ben jelentős nagyobbítással templommá alakították az iskolát és immár a harmadik orgonát szerezték be. 1892-ben a tornyot villámcsapás érte, sisakját visszabontották, majd a tornyot magasították felépítve rá a ma is látható, palafedésű, sudár toronysisakot. Az építkezéssel egyidejűleg újabb harangot is öntettek. 1909-ben ismét a templomot kellett nagyobbítani. Ekkor nyerte el az épület jelenlegi formáját az új szentéllyel, sekrestyével és a templomhajó két oldalán teljesen végighosszabbított karzattal. A gyülekezet olyannyira megerősödött, hogy az anyagyülekezetté válást tervezték. E korszak Sass József áldott emlékű, buzgó tanító szolgálati idejére esett. Az önállósulás bár nem valósult meg, hiszen bekövetkezett az I. világháború, 1916-ban két kisebb harangot le is foglalták ágyúöntés céljából.

Torda Géza, Sztrókay Edit