Az oltárterítő története

Az oltárterítő története

Eörsi Anna
A NEMESCSÓI ÚRVACSORAI TERÍTŐ IKONOGRÁFIÁJA

"A Jézus emberiségéből ki ki egész dosztig hörböl"

Az Evangélikus Országos Múzeum őriz egy úrvacsora-terítőt , amely a Vas megyei Nemescsóban készült 1650-ben. A hímzés az Utolsó vacsorát ábrázolja. Jézus és az apostolok kerek asztal körül ülnek támlátlan széken, csíkos ruhában. Nevük latinul van fejük felé hímezve. Középen Jézus foglal helyet, kebelén kedvenc tanítványa, János (János 13.23 ). Velünk szemben, az asztal innenső oldalán ül a pénzeszacskót szorongató Júdás. A többiekt?l eltér?en nincs glóriája, haja és szakálla pedig sz?ke. Az asztalon kehely, paténa és egy tálon fekv? bárány látható. A négy sarokba egy-egy angyalt hímeztek. A két alsó angyal felh?n áll és pálmaágat tart, a két repül? fels? egyik kezében pálmaág, a másikban koszorú látható. A terít? négy szélét virágminta díszíti.

A mű ikonográfiailag több szempontból érdekes. A szokásostól messze eltér?en az asztalnál ül?knek pirosra van hímezve az orra. Szokatlan, hogy Lukács és Márk evangélisták is jelen vannak-?k nem tartoztak az els? apostolok közé (Lukács Pál tanítványa, Márk Péter tolmácsa volt). Önmagában is ritka a témában az angyalok jelenléte és a pálmaág, a koszorú, kezükben egészen rendhagyó. A virágok sem tartoznak az utolsó vacsora szokásos elemei közé. Végül különlegességnek számít az is, hogy az asztalon lév? bárány él, nincs megsütve.

E sok furcsaság közül eddig csak a piros orral kapcsolatban látott napvilágot egy számomra nem elfogadható értelmezés, miszerint az égiek és a földiek megkülönböztetésér?l van szó. Véleményem szerint borivástól piros a szerepl?k orra. Az apostolok immár magukhoz vették a Krisztus testét és vérét jelent? kenyeret és bort. Nem valószínű ? ámbár nem is kizárt -, hogy a borivás piros orral való jelzésével a két szín alatti áldozás mellett akart volna érvelni a hímz?. A másik lehet?ség, hogy esetleg a vér-bor azonosságát akarja érzékeltetni ezzel a különös megoldással a mű készít?je, illetve megrendel?je. A hímzés népies stílusa, kedélyes hangulata meglehet?sen emlékeztet a tréfás bordalokra. Különösen méltó figyelmünkre egy számos változatban, az egész országban elterjedt ének, amely hol lakodalomban, hol halotti toron, hol vízkereszt utáni második vasárnap hangzott el. Témája a kánai menyegz?, azaz a borrá változtatott víz csodája (János 2,1-11)- ez az esemény az Utolsó vacsorán történt átváltozás legfontosabb el?képe. Mindegyik verzió megtoldja a bibliai történetet az apostolok vidám borozgatásának részletez?, szókimondó leírásával. Ezekben az énekekben gyakran találkozunk az utolsó vacsorára utaló kifejezésekkel is. Pl.:

"szerelmed végtelen a kenyér és bor színében"